00.Bevezető

Sziasztok!
Meghoztam a nulladik részt,ami a bevezetőként szerepel,azért nem prológusnak írtam,mert azért van némi különbség a kettő jelentése között.Na,mindegy!Ahogy a bátyám szokta mondani:Nem az a lényeg,ami fontos!
Remélem tetszik és nem zavar senkit sem az,hogy nincsenek a szereplőkről képek,mert én úgy gondolom,hogy sokkal jobb elképzelned,mint egy kép alapján.
Még azt hozzátenném,hogy a helyszínek és az iskolák nem léteznek!(Legalább is én nem tudok róla.)
Csak ennyit akartam!
Jó olvasást!
Ölel benneteket,
Lulu.

                                                                      *****

A feszültség tapintható volt a szobába.Az asztal négy sarkából ide-oda cikáztak a dühös pillantások,bár a legtöbb ilyen nekem volt célozva.Most mondtam el a szüleimnek,hogy jövőre nem fogok visszamenni a Rebecca Maddox Gimnáziumba,hanem Gold Time Gimnáziumba fogok járni,ami egy köpésre van a mi kis falunktól.Ez persze teljesen felháborította a szüleimet,hisz elmondásuk szerint ők annyit áldoztak a taníttatásomra,erre én az feleltem,hogy én egy szóval sem kértem ez a "szívességet" tőlük.Erre a válaszra,pedig már ők is elhallgattak és inkább a szemükkel próbáltak megölni,de ez engem egy cseppet sem zavart.Most elég biztos voltam az elhatározásomban és nem akartam tágítani mellőle.Szabad akartam lenni és közel lenni az otthonomban és ott ahol eddig tanultam sehogy sem lehetett megoldani.A Rebecca Maddox Gimnázium egy nívós,drága és híres magániskola volt,ahová a szülők kemény pénzekkel juttathatták be a gyermeküket,s sokszor gondolkoztam azon,hogy anyáék hogy tudták finanszírozni a taníttatásomat.Igazándiból még azt sem értettem,hogy mért oda küldtek.Anya szerint azért,mert egyszer igazán tehetségesnek  vélt egy táncos-amikor még általános iskolában kötelező volt táncolnom-és meggyőzte a szüleimet,hogy irassanak be külön órákra és a felső iskolákat olyan helyeken kezdjem ahol foglalkoznak a tánccal.Végül anyáék belebeszélték a saját fejükbe,hogy én tehetséges vagyok és elküldtek az ország másik felébe egy nívós suliba.Más örült volna a helyzetnek és kezdetben én is fel voltam villanyozva,de aztán rá kellett jönnöm arra,hogy ez az iskola rácáfol a nevére és tényleg kemény korlátok között nevelik az odajáró diákokat.Így soha nem lehetett hat után kimenni a városba-még hétvégente sem-és szabad időnkben is különböző külön órák folytak,ahol igazi úri gyerekeket akartak faragni belőlünk,holott a legtöbbünk faluról és tanyáról érkezett,ahol minden más kell csak nem etikett és miegymás.Ebben az életformában mindössze három évig bírtam és tovább nem.Túl sok volt és én ki akartam élvezni a fiatalság örömét,ameddig csak lehet,ezért az évzáró után hazajöttem a legközelebbi busszal.Jól meg is lepődött a család amikor három bőrönddel betoppantam,s kérdezgették is,hogy nekem nem a táborban kéne lennem,aztán szépen lassan elmondtam,hogy mi a hejzet.Matthew a bátyám jól fogadta,sőt örült a hírnek,de anya és apa már kevésbé rajongtak az ötletért,de onnan ők sem tudtak mit csinálni mikor közöltem,hogy már kiiratkoztam a Gimnáziumból és a tánccal is felhagyok,amit eddig csak különórákban tanultam.
Azóta mióta közöltem a híreket senki sem szólalt meg,valaki nem mert  és valaki bosszankodott,de úgy láttam,hogy hamarosan mindenki belátja,hogy a helyzet nem fog változni.Aztán egy idő után apa hosszasan kifújta a levegőt és rám emelte szikrázó tekintetét:-Mivel már döntöttél magadról,így nem tudunk mit tenni!Igaz,nem örülünk a hírnek,de el kell fogadni,ha már nincs választásunk!-sóhajtott lemondóan és belekortyolt jéghideg kólájába.
-Örülök,hogy megértitek a helyzetemet!-bólintottam visszafogottan,de belül már örömtáncot lejtettem.
-Azért ennyire nem engedd el magad!-mordult fel anyám,aki nehezen viselte a döntésemet,jobban mint bárki más-Tudd,hogy nagyot csalódtunk benned és ennyi év után képes vagy eldobni a karrieredet!Szégyen,legalább arra gondolhattál volna,hogy nekünk ez milyen sok pénzbe kerül!
-Anya!Ez nem az én karrierem volt,sem pedig az álmom,csak te akartál olyan nőt faragni belőlem aki táncos lesz!Én soha nem szerettem a táncot,azt a gimit meg mindennél jobban utáltam!-fakadtam ki és egész végig a velem azonos színű íriszekbe néztem.Nem féltem anyától annyira,hogy meghunyászkodjam és szótlanul bírjam a dorgálást.
-Hah,szólhattál volna előbb is!-jött az újabb támadás,de én már előre tudtam mit mondjak.
-Emlékszem,hogy még az  első év közepén szóltam nektek,hogy én onnan el akarok jönni!És arra is tisztán emlékszem,hogy ti csak annyit mondtatok,hogy ez a honvágy miatt van és hogy ne legyek ilyen betoji!-most már nem kaptam választ.Anya csak nézni tudott előre,de  semmi kifogást nem tudott előszedni a tarsolyából.Én nyertem.
-No,ebből elég legyen!Volt ami volt,most már nem tudunk sok mindent tenni ellene.-mindig is apa volt a békítő és most is próbált valami jó kis magyarázattal előrukkolni,hogy csillapítsa a kedélyeket-De van egy rossz hír számodra!Mint,azt már tudod,hogy a szobád egy jó ideje raktárként szerepel nálunk és fel is kéne újítani,így megkérlek,hogy addig menj el Little Townba anyáékhoz.
-Mért nem mehetek az itteni nagyiékhoz?-értetlenkedtem és amúgy is én úgy terveztem,hogy az idei nyarat ismerkedéssel töltöm a faluba,mert nekem még nem volt rá lehetőségem.Ennek két oka volt.Az első,hogy mindössze két éve költöztünk ide.A második,hogy nyáron sem nagyon jöhettem haza a táncórák miatt és,ha itthon is voltam mindig valamelyik rokonnál tartózkodtam.Sosem volt időm itt Mary Townban barátokat szerezni,persze ott a suliba voltak barátnőim,de most már nem valószínű,hogy látni fogom őket.
-Mert anyád bátyja visszaköltözött hozzá és most nincs hely nála!-egy kis fintor futott végig az arcán anya bátyja említése közben,mivel apa sosem kedvelte a golf őrült pasit,aki más emberhez akarta adni anyát,de végül döntött az igaz szerelem.
-Ohh,értem és egész nyáron ott kell lennem?-tudakoltam meg tőle és reménykedtem,hogy valamennyi kis időt itt is tudok tölteni.
-Még nem tudom,de ha minden jól megy akkor augusztusra hazajöhetsz!-most nekem kellett fintorognom,amit a családfő nem nézett jó szemmel-Ne grimaszolj!Örülj,hogy helyetted rendbe rakjuk a szobát,de most gyere és pakolj be a kocsiba,mert még ma átszállítalak öreganyádékhoz!-parancsolt rám az apám és elindult a Ladánkhoz,hogy kijárjon vele az udvarba.Ott bepakoltam a bőröndöket és én is beszálltam az öreg kocsiba.
Úgy látszik ez a nyár sem indulhat a terveim szerint,hisz most sem örülhetek az otthon nyújtotta lehetőségeknek,hanem el kell mennem a messzi falucskába a nagyszüleimhez,akiket bár szeretek,de még is jobb lenne ha magam törvényei szerint élném a nyaram.De már egy lépéssel közelebb kerültem a célomhoz és ha így haladok még el is érhetem azt.De előttem még itt az egész nyár,ami vélhetően lassan és unalmasan fog eltelni a nagyszüleimmel és Cirmossal az öreg kandúrral.

Előszó.

Sziasztok!
Mindenkit üdvözlök a blogomon,aki erre jár!
A bemutatkozásról elég annyi,hogy az én nevem Laura és én írom ezt a történetet,amit majd olvashattok a blogban.Ne várjatok világmegváltó sztorit,'hisz ez csak egy egyszerű,civil lány életét fogja nyomon követni.Tehát nem lesz benne One Direction,sem vámpírok és különböző felsőbbrendű témák.
Remélem tetszeni fog ez a történet,amit Beyonce Smash into you száma ihlette,de persze az elején még nem lesz sok köze a dalhoz,az majd csak lassan bontakozik ki.
Mindössze ennyit akartam!Remélem valakit már a bemutatkozás is elnyert,de az sem baj,ha nem mert nemsokára meghozom a bevezetőt.
Ölel benneteket,
Lulu.